Az átrendezett dolgozósarok esete az új generációs Postbookokkal

Nem tudom, mennyire tudjátok rólam, de imádok lakberendezni. Ezt István nem mindig értékeli, de vannak olyan lakberendezési megmozdulásaim, amiket kifejezetten megdicsér. Ilyen volt a dolgozósarkom átrendezése is.

A lakásunkat 8 éve vettük birtokba úgy, hogy gyönyörűen felújítottuk. Minden részletét imádtam, kivétel a nappalit. Őszinte leszek, arra szó szerint nem maradt energiám, így sablonosan rendeztem be. Pár éve, egy festés alkalmával jött az isteni szikra, hogyan szeretném átrendezni a nappalit. A kanapét térelválasztónak használva kialakítottam egy élmény részleget (kanapé, fotel, tv) és egy dolgozó részleget. István kapott egy új íróasztalt, ezzel kicsit lekenyerezve, ugyanis neki nem tetszett ez az átalakítás elsőre… és azt hiszem, másodikra sem. Ez volt az a pont, amikor majdnem veszekedtünk. De ez 8 éve nem megy nekünk, így most is elmaradt. Inkább mindenki megszokta a keresztbe rakott kanapét. Még a 13 éves vak kutyus is megtanulta, minek hol van az új helye.

Imádom a színeket

 

 A falra felkerültek a kirándulások alatt fotózott képek fekete fehér változatai és igen, végre imádtam a nappalit is.

Vak kutyus jó szaglással

Csak a sötét dolgozósarkomat ne utáltam volna! Közben arra is rájöttem, hogy a munkahelyváltás miatt nem igazán van nekem időm varrni. Itt jött egy hatalmas lelki mélypont az életemben. A Postbookot abbahagyjuk?  Estéket gondolkodtam az ágyban, mert ez lett volna a logikus: nincs időm és ennyi energiám. Aztán egyszer a szoláriumban feküdve kipattant az isteni szikra a fejemből. Egy új, varrott tok nélküli Postbook változat. És már tudtam, ehhez új dolgozósarok dukál. 

Átrendezés előtt

Még azon a hétvégén elkeztem pakolni, rendezni, dekort fújni, selejtezni, ötletelni….

A dolgozósarok meg olyan inspiráló lett, hogy azóta gőzerővel dolgozunk a háttérben az új generációs Postbookokon.

A végeredmény

És ami a legjobb volt ebben az átrendezésben, hogy Istvánnak is nagyon tetszett. Csak annyit tudott mondani a végeredményre: „Hű, nagyon jó!”

És az új Postbook ötletekre is hasonlóan reagált.  Most aztán jó kíváncsiak vagytok, mi? Ígérem, lassan jönnek a részletek! :)

Állat a munkahelyen?

A posztot eredetileg Gouranga ihlette, a bükfürdői Caramell Hotel szerencsehozó fekete macskája, akivel a hétvégén találkoztunk, de ahogy szaporodtak a sorok, jöttem rá, hogy hetek óta ez a téma jön szembe velem mindehol. Szóval, gondolkodjunk el azon, hogy jó-e, ha állatot tartunk egy munkahelyen, illetve hasznos-e, ha a munkahelyünk megengedi, hogy bevigyük oda a háziállatunkat?

Jó. Oké, ez gyorsan megvolt, ilyen egy korszerű blogbejegyzés, az igazi kommentfüggőnek ez is elég, a többiek kedvéért azért nézzük a részleteket!

Aki ismeri a macskákat, az tisztában van vele, hogy Gouranga, akinek több törzshelye, és nemcsak saját tálkája, hanem személyes blogja, valamint turnusonként megújuló rajongótábora van (jól tűri a szelfizést!), nyilván úgy gondolja: ő a szálloda igazgatója – és kár is volna erőlködni, hogy bebizonyítsuk az ellenkezőjét. Egyszerűen jó fej, és aki nem szereti a macskákat, tapasztalataim szerint általában azt irigyli tőlük, hogy ők aztán nem szégyellik élvezni az életet. Míg másoknak megmagyarázhatatlan jó kedvük lesz, ha rájuk néznek. (Persze tanulmányok szólnak arról, hogy a háziállatok milyen kiváló stresszoldók.)

Stresszoldó feladatot lát(na) el dr. Varga Károly gyerekorvos kutyája, Rex is, akit szülői feljelentésre az ÁNTSZ kitiltott a rendelőből. Ez még egy régi világ csökevénye (újjáéledése?), a feljelentgetős, irigykedős megoldás, hazai, hozott anyagból, a munka legyen szenvedés másnak is, és ha nem az, majd én teszek róla, de szerencsére még aznap olvasom az interjút fehér Gyulával, a Ustream, egy magyar startup alapítójával, aki szerint „ha (egy munkahelyre) be lehet hozni kutyát is, akkor jobban érzi magát a gazda, ha nem kell az otthon hagyott eb miatt stresszelnie”. Ez meg a Szilícium-völgyből egy vélemény. Másik évszázad. Másik kontinens. Másik bolygó?

Bár nem a Szilícium-völgyben működött az egyik előző munkahelyem, azért ott is el volt különítve egy kis sarok Rhondának, a munkehelyi stresszoldó cicának. Volt vele gond. Nem arra gondolok, amikor éjszaka be kellett menni a munkahelyre, mert rafináltan elbújt valamelyik bútor mögé, és megszólalt a riasztó, amikor egy kis harapnivaló után nézett. Vagy hogy előfordultunk párszor az állatorvosnál, mert vagány, igazi kinti macska volt alapvetően, aki csak a kedvenc fekvőhelye és a mindig tele tányérja miatt látogatott el hozzánk. (Blogot nem csináltunk neki...) A környékbeliek nem mind tolerálták, hogy egy macskának jó dolga van. A legnagyobb gondot viszont azzal okozta, amikor néhány hete végleg elaludt, mert azóta jóval több a stressz, és ott az a sok hoppon maradt rajongó is... 

Egy kis nyelvtanulás

 A nyelvtanulás, az idegen nyelvek ismerete soha nem megy ki a divatból. Bár az igaz, hogy az elmúlt évek alatt nagyon sokat változott.
Emlékszem –  több mint 20 évvel ezelőtt – a középiskolai angol órákra, ahol keményen magoltuk a szavakat, próbáltuk a nyelvtant elsajátítani, és a tankönyvi anyagon kívül nagyon kevés angol írott vagy hallott szöveggel találkozhattunk. Talán ez is volt az oka annak, hogy nagyon kevés osztálytársunk ballagott el a gimiből nyelvvizsgával a hóna alatt.
Egy mai gyerek már tulajdonképpen angol szövegen nő fel. Számtalan tv csatornát nézhet idegen nyelven, az internet pedig az idegen nyelvek (nagy százalékban angol nyelv) végeláthatatlan tárháza.
Mi – a Postbook csapata – a nyelvekkel kicsit nehezebben megküzdők csapatát erősítjük. Talán ezért is találtuk ki, és használjuk is a Postbook naplók angol változatát.

Hogyan képzeljük el?

Pont úgy, mint a magyar nyelvű Postbookot, csak angol nyelven.... azaz
- 126 oldalas élménynapló
- minden oldalon van 4 db érzelemmel, élettel kapcsolatos pozitív és negatív töltetű félmondatok
- 10 oldalanként egy fkihívás, amit jelölhetünk, hogy tudtuk-e teljesíteni

A feladat nagyon egyszerű. Nem kell minden nap írni, és nem kell sorban haladni. A lényeg, hogy az egy lapon lévő mondatokat egy egységnek kezeljük.

Miért hasznos egy nyelvtanulónak, vagy nyelvet gyakorlónak ez a napló?
- olyan szavakkal, kifejezésekkel találkozhat, amikkel talán eddig nem.
- bizonyos kifejezések szinonimáival ismerkedhet meg
- a tanulónak nem egy idegen szöveggel kell bajlódnia, hiszen a saját életét jegyzetelheti. :)

És még nagyon sok érvet fel tudnék sorolni,  de tudod mit! Rendelj egyet magadnak a kapható 5 design közül, és ÉLVEZD! :)))

Anna

Angol Postbook naplót itt tudsz rendelni.
Hozzá illő tokot pedig itt.

ÉLMÉNYAJÁNLÓ – Gateway to space kiállítás a Millenárison

Nem tudom, másnak e kiállítás mit jelent, nekem gyerekkori emlékeket hozott elő, szóval nyert ügye van. Ez egy fiús poszt lesz – lányokat azért érdekelhet, mert megtudják, mi érdekel minket. :) Galambos Tibor: A világűr képekben című könyve egyik kedvenc korai olvasmányélményem volt – és igen, általában a képeket nézegettem, de azért volt benne szöveg is bőven, mert például a Saturn-V fotói mellett, meg a többi rakétához viszonyító ábrát követően ott voltak a műszaki adatok, a fejlesztés sztorija, egyebek. A könyv egy kis lépés volt nekem a valóság felé Verne regényei után. 

Persze a fantáziát akkor is és most is ugyanaz mozgatta meg a legjobban: a praktikus kérdések. Mit esznek az űrhajósok, hogyan préselik bele magukat a szkafanderbe, az milyen anyagból van, és mit csinálnak, ha meg kell vakarniuk az orrukat. Meg a súlytalanság, amit átélni, úgy sejtem, valószínűleg az egyik legnagyobb élmény lehet. 

 A kiállításon visszaköszöntek a könyv képei: a Saturn-V méretarányos makettje mellett eltörpült, aki mellé állt, a makett pedig eltörpülne az igazi mellett. A makettvilág a gyerekeknek valóságközeli élményt képes nyújtani, és azokból rengeteget vonultattak fel, mégis a legnagyobb élmény az volt, hogy az űrséta során a hajójukat javító asztronauták bőrébe lehetett bújni (freedom szimulátor). A kiképzés során még ennél is nagyobb para lehet a giroszkópos szimulátor használata – erről lemaradtam, nem voltam benne biztos, hogy jó lenne ezt az élményt egy egész osztálynyi általános iskolás szeme láttára átélni. (Egy hátulütője van a hasonló programoknak: nem feltétlenül sorrendben tud az ember haladni, oda kell szivárogni azok elé a vitrinek elé, ahol épp nem teszteli valaki a mobiltelefonja képességeit...) 

Összefolyt a valóság (holdkőzet megérintése – olyan volt, mint a márvány; eredeti szkafanderek stb.) és a makettvilág, az elképzelt valóság – mint ahogy az űrkutatás is azért halad előre, mert vannak, akik képesek oda-vissza lépkedni a kettő között. :)

István

Egészséges új évet!

Bár már a Valentin Nap is elmúlt (ki-ki máshogy értékelte), mi mégis egészséges új évet kívánunk nektek. Hogy miért? Ennek több oka van.
Először is a legtöbb és legjobb amit valakinek kívánhatsz, az az egészség. Higgyétek el egészség nélkül nincs semmi. Viszont – és itt jön is rögtön a kettes pont – az egészségért sokat kell tenni.
Elkezdődött az új év, vége lett a karácsonyi őrületnek. Elkezdtem tervezgetni az új évet és valahogy a külsőmmel kapcsolatos változások is előkerültek (konkrétan már egy ruha sem jött rám). Sajnos előkerült a mérleg és nagyon szomorú lettem, mert a nehezen leküzdött kilók a szépen visszajöttek és hoztak még haverokat is magukkal.
Szilveszter napján – nekem ennek a napnak a délelőttje a tervezős napom – felpattantam a bringára és felkeresem a közeli fitnesz termet. Meghallgattam a lehetőségeket (edzőterem vs. csoportos torna), érdeklődtem az árakról, beszéltem a személyi edzővel és hazamentem lamentálódni. Osztottam szoroztam, és úgy döntöttem, hogy belevágok egy személyi edzős programba.
Ennek 6 hete, és el kell hogy mondjam, az életem megváltozott. Energikusabb vagyok, többet bírok és jobban alszok. Megérte belevágni, még ha a mérleg még mindig nem a barátom, és néhány farmerba még mindig rángatom magam. És ugyan sokszor kínlódok, hogy "jajj menni kell", de haza mindig nagyon boldogan tekerem a bringát!
Krisztiben – személyi edzőm –  egy nagyon kedves és jó humorú lányt ismertem meg, aki következetes és néha kegyetlen. De imádom az izomlázas másnapokat! :) Rögtön az első héten megkért, hogy írjak étkezési naplót. Boldogan vettem ki a raktárunkból az egészségnaplót, írtam is egy hétig, majd bevittem.

Először is nagy sikert arattam a naplómmal. Átlátható volt és tanulságos. Írni pedig élvezet volt. Alig vártam a nap végét, hogy bevéssem a napi elemózsiámat, beírjam mennyit ittam és az egészségügyi állapotomról írjak rövid összefoglalót. És boldog voltam, mikor edzés után beírhattam, hogy 60 perc súlyzós edzés 30 perc kardió! Jehhh!!!!!

Szóval én így állok most. Járok rendszeresen az edzésre és írom az egészségnaplómat. És nektek is csak ennyit kívánok és ajánlok: figyeljetek oda magatokra. Sportoljatok valami számotokra kedvezőt és egyetek egészségesen. :)
És ha kedvet kaptatok az egészségnaplóhoz, innen rendelhettek is egyet:

http://postbook.hu/webshop/c9.html

És végezetül egy, a több idézetből ami az Egészségnaplóban található:

”Mindig van egy első alkalom.”

 Christoph Drösser
(német író és tudományos újságíró)

XoXo
Anna

Naplót írni

Lassan ugyan, de jönnek az őszi napok. Egyre korábban sötétedik, és már hét nyolc órakor lámpát kell gyújtanunk. Ilyenkor jön a pokróc alá bújós molyolós időszak. Megfigyeltem, hogy a legtöbb könyvet a nyaralás alatt, és ilyenkor, ebben az időszakban olvasom el. Valaki ilyenkor nem olvas, hanem filmet néz, játszik egy a táblagépén, vagy írogat. Személy szerint írogatni én is imádok. Jegyzeteket készítek, listákat a teendőkről, vagy bármit, ami eszembe jut. Külön füzetkéim vannak a különböző projekteknek. (most pl. nagy szelektálásban, és rendezésben vagyok...naná, hogy ennek is külön füzetem van.)

Ha már családilag grafománok vagyunk, gondoltunk kellenének olyan füzetek, amibe nincs semmi írva. Csak vonalas 80 lap terjedelemben...és rátok van bízva mit írtok bele. Írhattok naplót, recepteket, ötleteket, terveket, gondolatokat, kívánságokat. Írhatjátok ceruzával, színes filccel, de akár rendelhettek hozzá szuper tollakat tőlünk (innen). Ha már tudjátok, milyet szeretnétek bele írni egyszerűen csak válasszatok olyat, melynek a tokja hozzá illik. Sportos, főzős vagy merengős.... Íme néhány példa:

Kedvet kaptatok írogatásra? Ti mit írnátok bele?
Addig is míg kitaláljátok nézegessétek meg a a lehetőségeket: itt!

Tollak a napló szerelmeseinek!

Az úgy volt, hogy imádtam azokat a Pinterest képeket, amin ilyen teiírt naplók voltak. Olyan naplóíró kedvem lett tőle, legszívesebben teleírtam volna mindent én is így...csak úgy a gondolatokkal, amik jönnek..jönnek! :D

Ugye, hogy Ti is kedvet kaptatok a naplóíráshoz?

Igen ám, de mivel. Ezeken az oldalakon látszik, hogy valami szuper vékony, precíz tollakkal írták. Olyannal, ami suhan a papíron, amivel élmény írni, sőt gyorsabban ír, mint a gondolat. Aztán keresgettem ilyen tollakat, és egészen messziről tudtam is ilyeneket szerezni. Én használtam egy ideje, mikor arra gondoltam, hogy szerintem a Postbook használók is imádnák ezt!
Így rendeltem jó sokat, hogy nektek is legyen!
Íme egy kis ízelítő:

Eláruljam melyik a kedvencem, vagy tudjátok.
És nektek melyik a kedvencetek? :)

Ha az összes tollat látni akarjátok, esetleg rendelni, azt itt tudjátok megtenni.

És van egy jó hírem! A Facebook oldalonkon van egy játék! Ott egy színes tollkészletet lehet nyerni.