Nem tudom, másnak
e kiállítás mit jelent, nekem gyerekkori emlékeket hozott elő, szóval nyert
ügye van. Ez egy fiús poszt lesz – lányokat azért érdekelhet, mert megtudják,
mi érdekel minket. :) Galambos Tibor: A világűr képekben című könyve
egyik kedvenc korai olvasmányélményem volt – és igen, általában a képeket
nézegettem, de azért volt benne szöveg is bőven, mert például a Saturn-V fotói
mellett, meg a többi rakétához viszonyító ábrát követően ott voltak a műszaki
adatok, a fejlesztés sztorija, egyebek. A könyv egy kis lépés volt nekem a
valóság felé Verne regényei után.
Persze a
fantáziát akkor is és most is ugyanaz mozgatta meg a legjobban: a praktikus
kérdések. Mit esznek az űrhajósok, hogyan préselik bele magukat a szkafanderbe,
az milyen anyagból van, és mit csinálnak, ha meg kell vakarniuk az orrukat. Meg
a súlytalanság, amit átélni, úgy sejtem, valószínűleg az egyik legnagyobb
élmény lehet.
A kiállításon
visszaköszöntek a könyv képei: a Saturn-V méretarányos makettje mellett
eltörpült, aki mellé állt, a makett pedig eltörpülne az igazi mellett. A
makettvilág a gyerekeknek valóságközeli élményt képes nyújtani, és azokból
rengeteget vonultattak fel, mégis a legnagyobb élmény az volt, hogy az űrséta
során a hajójukat javító asztronauták bőrébe lehetett bújni (freedom
szimulátor). A kiképzés során még ennél is nagyobb para lehet a giroszkópos
szimulátor használata – erről lemaradtam, nem voltam benne biztos, hogy jó
lenne ezt az élményt egy egész osztálynyi általános iskolás szeme láttára átélni.
(Egy hátulütője van a hasonló programoknak: nem feltétlenül sorrendben tud az
ember haladni, oda kell szivárogni azok elé a vitrinek elé, ahol épp nem
teszteli valaki a mobiltelefonja képességeit...)
Összefolyt a
valóság (holdkőzet megérintése – olyan volt, mint a márvány; eredeti szkafanderek
stb.) és a makettvilág, az elképzelt valóság – mint ahogy az űrkutatás is azért
halad előre, mert vannak, akik képesek oda-vissza lépkedni a kettő között. :)
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése